A nő
A férfiak az életüket adják értük. Ha igazak.
Mostanság, példaképnek tiszta nőt nem szoktak bemutatni.
Már a leánygyermek sem babával játszik, hanem "nagylánnyal"
A serdülőknek meg a nagyvilági életet kínálják, de azt nem mondják el, hogy csak a sötét oldala érhető el.
Az anyaságot is alig méltatják, pedig megszünne az önimádatból fakadó depi és egyéb betegségek tömege.
A minden tiszteletet megérdemlő nagymamaságról meg szó sem esik.
Mátyás királyunk tréfásan(?) ezt tanácsolta:
"Három dologtól óvakodj az életben
- a felmelegített mártástól
- a megbékített baráttól
- a szakálas nőtől"
Az utóbbinál természetesen nem az osztrákok büszkeségére gondolt,
hanem az "önmegvalósító" bölcs asszonyokra. Mert a férfi kötelessége bölcsé válni - ebben a párja sokat tehet, mert olyan lesz amilyenre a nő akarja - a nő pedig nagyboldog asszonnyá, neki kell jóra nevelni az unokáit, ami hatalmas feladat.
Mostanában szokássá vált, hogy nőket tesznek egyre magasabb beosztásba. Pedig nem odvalók. Jellemzően.
Érdekes, a sátán éppen Évát kísértetiesen meg, nem az erősebb Ádámot.
Érdekes, az utazó kereskedő is a nőket környékezi, hiszen őket lehet jobban megvezetni.
Vagyis az a hatalom, mely a nőket juttatja helyzetbe, ellenükre, ellenünkre tervez.
Tudja nagyon jól ezt a hatalom, ezért a médiába is beültet,
követendő példaként,
nagyon okos nőket, pl beszélgetős műsorokban,
ahol az értékeket felsőfokon kigúnyolják, az értéktelenséget fényezik...
ésvagy nagyon buta, nagyon züllött, de gazdaggá tett nőket állítanak a csúcsra, ami cél lehet.