Tisztelet (csak, hogy tudjuk mit is veszíthetünk)
Népünknél, évszázadokon át kijárt a nőknek, az időseknek-idősebbeknek.
Nem kellett "kiérdemelni"... a nőknek, mint védelemre szorulóknak alapból megadtuk. Ezt a világon páratlanul, az 1222-es Aranybullában - arany pecsétes kiváltságlevelünkben, másként törvénykönyvben - írott formában is rögzítette II. András királyunk.
Az időseknek koruknál fogva járt, hiszen ők már megéltek évtizedeket, bár nem biztos, hogy okosabb volt a fiatalnál. Mást tudott, amit szinte csak megélni lehet. Túl azon, hogy ugye éppen ők gondoskodtak, ők nevelték fel a fiatalokat. Ezért is, ha az idősebbek beszélgettek a fiatalság nem szólhatott bele.
Ma a köztársasági elnök legfontosabb feladatának tekinti a magyar nyelv védelmét. Nem tiszteli őt semmilyen szinten a magyarországi (ne tévesszünk, mert nem magyar) média, hiszen naponta új és új idegen szavakat kevernek nyelvünkbe. Tudatosan, szándékosan.
Már jó pár éve elhitették, hogy a tudomány az értelmiség(ünk?) nyelve idegen, meg jól hangzik, meg nincs magyar megfelelője stb.
Valóban a latint éppen mi műveltük a legmagasabb szinten.
(Nem beszélve arról; kiváló összekötő, egyenrangú nyelv lett a nemzetségiek betelepülése után, hiszen nem kényszerítettük semelyik népet sem szokásaik, nyelvük feladására.)
Az anyanyelvünk mellett. Írott emlékek vannak külföldi utazóktól, amiben lejegyzik, hogy " a magyar főurak is magyarul beszélnek". (Mi is volt ebben a meglepő.)
Mások igazolják; magyarul le lehet írni a bibliát. Vagyis a teremtést, másként a teremtéssel egy-idős nyelvünk.
Nyugati bölcselő mondta; "ha magyarnak születek nem lettem volna bölcsész, mert a magyar nyelv maga a bölcselet..."
A Habsburg uralomig minden tudomány, minden mesterség nyelve természetesen a magyar volt. Ők németesítettek mindent, a tudományok változásával csak idegen szavakkal engedték élni, akikhez leginkább hozzáfértek, a főnemeseket, továbbá minden jelentős beosztásba a saját jellemzően német anyanyelvűeket neveztek ki. A '48-as szabadságharcunk után elkezdték - folyamatosan napjainkig - azt a hazugságot bizonygatni, hogy szinte mindent átvettünk valakitől.
Az orosz évtizedek szinte nyomtalanul elmúltak, ahogyan a török 150 év is.
Ma már nincs kiválasztott irány, bár mégis az angol, de gátlások nélkül kevernek minden nyelvből szavakat, mi több már próbálkoznak nyelvtani szabályokkal is
(erről jut eszembe, a sumér agyagtáblákon lévő szövegek nyelvtana nagyon hasonló a mai magyarral, éppen ott alakult ki a Pártus birodalom, ami időben is meg kiterjedésében is nagyobb volt a rómainál, csak éppen nem tanították nekünk. Érdekes, a meglévő források szerint népünket leggyakrabban pártusoknak nevezik. Meg szittyának (görögösen szkítának) meg hunnak (mint Hungária mutatja) aztán avarnak (ez meg már majdnem magyar)
pl a cigányból bekerült csaj = leány, kaja = étel
(étel, erről meg annyit; még ma is kenyérrel és sóval fogadjuk a legkedvesebb vendégeinket. A mai legmagasabb szintű tudomány szerint a kenyerünkben (ami ugye tönkölybúzából van) benne van az élethez szükséges összes (!) tápanyag... most meg a magyar búzát szinte csak külföldön lehet eladni, mi meg vajon mit veszünk a boltban... A só, a kősó amiben benne van az összes nyomelem meg minden ásvány ami az egészséghez szükséges... vajon miért van a csúnya asztali só fölött mindenféle tisztított, tengeri stb... minek a hiánya egy csomó betegség okozója? és az a + amit - kérésünk nélkül beletesznek...hova ez a hatalmas törődés? - pl. kálisót kevernek bele...)