Az Évezredes Imánk:
Küldd el Uram a bölcsességet a te nagyságodnak székéről,
hogy velem légyen és vélem munkálkodjék,
hogy tudjam, mi légyen kedves te előtted, minden időkben.
És ismét:
Uram Atyám és életemnek Istene, ne hagyj el engem álnokságnak gondolatában.
Szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz indulatú kívánságot távoztassad el tőlem.
Uram, vedd el tőlem a megkívánást,
a tiszteletlen léleknek és zúgolódásnak ne adj által engem Uram.
"Bizony így imádkoztak őseink a Jó Istenhez..."
- intette Szent Imrét, édesapja
(Még azt is vegyük észre, kérem, nem a bibliai Újszövetségból a "Mi Atyánk..."-ot idézte... tehát igen ősi kereszténységet hírdetett)
kérte gyermekét;
"imádkozzál,
hogy Isten tőled minden bűnöket eltávoztatni méltóztassék,
hogy a henyélést és bágyadtságot is elűzze tőled,
adjon neked segedelmet minden jóságos cselekedethez,
hogy ezeknek általa a látható és láthatatlan ellenségeket meggyőzzed,
hogy nyugalmasan és az ellenségednek minden támadásától mentségesen, mind a te alattvalóiddal egységben, békességben végezhessed a te életednek futását."
Forrás: Szent István intelmei, Tormai Cecília fordítása 1930-as évben.
(Hasonló olvasható a Magyarország története sorozat (Kossuth kiadó) 2. kötetében "apró eltérésekkel")