Karácsony
Ősi magyar szó, szokásunk volt az év legrövidebb nappalán sólymot repíteni, játékosan, hogy hozza vissza a fogyatkozó fényt. (Ugye karácsony után kezdenek hosszabbodni a nappalok.) A madarak legnemesebbikét, népünk nagy becsben tartott szárnyasa pontosan a kerecseny sólyom. Ebből ered a karácsony szavunk.
Ünneppé Jézus Urunk születése tette.
Karácsonyfát állítani szép szokássá vált, de ne feledjük; a lehetőséget kínáló Jó Isten földre születésének tiszteletére tették szüleink.
Az ajándékozás egyfajta örömöt okoz, ez inkább pótcselekvés mert esetleg azért van jókedvünk, de az igazi örömöt az önzetlen szeretet ad... és Jézus minden emberi-földi lehetőségről lemondott, mindenét feláldozta az értünk érzett szeretete miatt... amit észre kéne venni, mert a legnagyobb tiszteletet érdemel az, aki adja. (Ezt semennyi pénzért nem lehet venni)
Jézus születésének várása (latinul advent) a karácsony előtti négy vasárnapi gyertyagyújtással kezdődik.
1. az egyén halála utáni ítélet kegyelméért
2. az utolsó ítéletkori irgalomért
3. a kegyelem lehetőségéért (ez a rózsaszín)
4. a feltámadásért
Csak kérni kell. Imával, és az azt erősítő gyertya lángjával, barmilyen csekély áldozattal - pl egy cukorral kevesebb a kávéban, esetleg lemondani (egyszer) kedvenc ételemről
Ady Endre: Karácsony